A Qatar Airwaysen alapvetően két típusú járaton lehet szolgálatot teljesíteni. Egyfelől van az úgynevezett layover, amikor is egy hosszabb járat után a célállomáson landolva egy szállodában kipihenhetjük magunkat, majd onnan indulunk vissza Doha felé. A másik típus, amikor csak egy rövid odaút után megszakítás nélkül, rögtön indulunk is vissza. Ezt hívjuk turnaround-nak.
Mint azt bizonyára kitaláltátok a légiutas kísérők jobban szeretik az ottalvós járatokat, hiszen ilyenkor van lehetőség felfrissülésre, városnézésre. A gyors oda-vissza esetében meg maximum a takarítókat nézhetjük, ahogy a munkájukat végzik.

Van néhány olyan úticél, ahova mind a két fajta járatunk van. Nyilván ezek a nem is olyan távoli, de nem is a közeli helyek. Azt, hogy a repülőgép egyből jöhet-e vissza, vagy a személyzetnek pihennie kell, azokat jogi előírások szabályozzák.
Példának okáért, Nepál fővárosába Katmanduba van napi 3 járatunk. Ebből kettő turnaround és csak egy esetben van lehetőség ottaludni a szállodában.

Amikor 24-én kijött a beosztás a következő hónapra, akkor vettem észre, hogy van egy Katmandu oda-visszám. Nem baj, nekem sem lehet mindig szerencsém- gondoltam. De különösebben nem zavart a dolog, ugyanis minden hónapban kapok egy turnaround járatot.
Aztán, ahogy teltek-múltak a napok jött egy telefonhívás. Az egyik távol-keleti kolléganő nem kevés erőforrást megmozgatva kiderítette a számomat és megcsörgetett (Azt, hogy ki melyik járatot csinálja az néhány kattintással megtudható a belső rendszerünkben, de a telefonszám nincs ott). Előállt azzal az ajánlattal, hogy szeretné elvinni a nepáli járatomat és cserébe adná ugyanazt a járatot, csak ottalvósban. Rögtön visszakérdeztem, hogy pontosan mikor is van az ő járata. Ugyanazon a napon, csak pár órával később. Itt már gyanút fogtam. Először arra gondoltam, hogy ellenőr van a járaton. Mert, ha ez úgy van, akkor így nem vállalnám el. Ugyanis az egy extra adag stressz a személyzetnek, mégpedig intravénásan. De, ebben az esetben nem erről volt szó. Megnyugtatott, hogy nem lesz ellenőr a gépen. Részemről rendben is volt a dolog, de ez ugye még csak a szükséges, de nem elégséges feltétel. Rajtam kívül még a beosztást készítő szervezeti egységnek is rá kell bólintania. Itt szintén a legalitást és a minimális pihenőidő betartását kell figyelembe venni. A kolleganő egyből rávágta, hogy ők is egyetértenek, ugyanis már megkérdezte. Sőt, a papírt is kitöltötte már csak alá kell írnom. Ennél a pontnál elbizonytalanodtam. Hogy lehet valakinek ennyire fontos ez a dolog? Mi érdeke fűződhet ehhez a cseréhez? A kolleganő érezhette a bizonytalanságot a hangomban, ezért sebtében fel is ajánlott 100 Amerikai Dollárt, amit én azon nyomban elfogadtam. Néhány nap múlva találkoztunk a légiutas kísérők által fenntartott részlegben és hivatalossá is tettük a cserét egy kérelem benyújtásával. Amikor megkérdeztem, hogy pontosan miért is akar cserélni annyira, hogy még fizet is érte, akkor szűkszavúan csak annyit mondott, hogy nem szereti azt a hotelt, ahol megszállunk. Ezt az infót, akkor még nem tudtam hova tenni.

Elérkezett az ominózus nap. Ott ültünk a minden járat előtt kötelezően megtartott eligazításon, amikor is elérkeztünk ahhoz a részhez, hogy az arra az adott helyre vonatkozó specifikus információkat tárgyaljuk. Az egyik első osztályon dolgozó hölgy – aki szintén ugyan abból a távol-keleti országból származik – közölte a következő információcsomagot: A hotel eredetileg árvaházként üzemelt. A 60as években porig égett. A bentlakó gyerekek nagyrészét nem sikerült kimenekíteni, ott lelték a halálukat. Az épületet a tragédia után egy jónevű szállodalánc vásárolta meg, hotelt csinált belőle. Ennek ellenére a gyerekek szellemei a mai napig visszajárnak és zavarják a szállóvendégeket. Állítólag több légiutas kísérőt halálra rémítettek. Szóval, aki teheti inkább elkerüli az alvást abban a hotelben.
Akármennyire is hihetetlen, ezek a mondatok az eligazítás keretein belül tényleg elhangzottak.

Éjszakai látogatók?

A járatot rendben megcsináltuk, megérkeztünk a hotelbe. A regisztrációt követően átvettük a kulcsainkat és ment mindenki a szobájába. Az első dolgom ilyenkor feltenni a bőröndöt az ágyra és a legszükségesebbeket kipakolni, aztán pedig birtokba venni a fürdőszobát. Ahogy ott állok a zuhany alatt egyszer csak elmegy a villany. Ez a jelenség engem, személy szerint annyira nem zavart. Félig beszappanozva kiléptem a zuhany alól és az okos telefonom segítségével megvilágítottam a fürdőszobát azzal az indítatással, hogy tovább folytassam a megkezdett tisztálkodási tevékenységemet. Ekkor ütötte meg a fülem egy éktelenül hangos női sikoly, olyan amilyeneket csakis a horror filmekben hallani. A sikoltozó nő elhaladt a szállodai szobám ajtaja előtt, majd tovább rohant a másik irányba. Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor egy motorbicikli nagy sebességgel elhalad mellette: WWAAAAAAM! Ekkor ugyanolyan hirtelenséggel, mint az előbb a villany visszatért a szobába. „és lőn világosság!” Mert, hogy az milyen jó. Mármint tényleg az, de mint utólag kiderült nem mindenkinek.

Másnap tudtam meg, hogy pontosan mi is történt. A szobakulcs átvétele után a távol-keleti kolléganő is beállt a zuhany alá. És, bizony nála is elment a villany. Ő ezt nem annyira a közelmúltban bekövetkezett nepáli földrengés okozta megrongálódott közműveknek, sokkal inkább a túlvilágról idelátogató gyermekek szellemeinek tulajdonította. Ennek megfelelően is cselekedett, úgy ahogy volt, meztelenül kirohant a zuhany alól. Természetesen, hangos sikoly közepette.
Azt, hogy elment az áram egy kisebb technikai problémának fogták fel a hotel karbantartói és rövid időn belül bekapcsolták a generátort.
Egy kisebb technikai problémával a kolleganőm is szembesült. Nevezetesen, hogy a nagy sietségre való tekintettel nem vitt magával sem törölközőt, sem pedig szobakulcsot. Így történt, hogy a villany visszakapcsolása után nem tudott visszaosonni a szobájába, hanem kénytelen volt egy szál semmiben lemenni a szálloda recepciójára.
Ugye értitek az iróniát? A túlvilági gyerekek zaklatni akarják a zuhany alatt, ezért meztelenül lemegy a recepcióra, mert az ott lévő felnőtt férfi biztosan nem fogja!

A munkatársnő másnap falfehér arccal, elcsukló hangon mesélte el a történteket. És hogy miért volt falfehér? Mert nem volt mersze lemenni a recepcióra tápanyagért a szégyen miatt, elaludni meg a szellemek miatt. Természetesen a történtekért továbbra is a túlvilági sötét erők mesterkedését okolta.
Ekkor én is fontos észrevételt tettem. Miért riasztaná el a szellemeket a fény? Mert, ugye a szellemnek az a lényege, hogy az anyagi világ felett áll, tehát nem gátolja semmilyen anyag a tevékenységében. Namármost a fénynek is van anyagi tulajdonsága, tehát felfogható anyagként. Szóval a szellem – ha úgy dönt ­– simán átmegy bármilyen anyagon, beleértve a fényt is. Ezen még nem gondolkodtál el?
Hát már, hogy gondolkodott volna el, hangzott a válasz. Azt mindenki tudja, hogy a fény elriasztja a szellemeket. Az meg, hogy a fény anyag lenne élből tagadta. Sőt, azt is hozzátette, hogy ilyesmi is csak egy materialista nyugati ember fejéből pattanhat ki.
Azaz, materialista nyugatiak! Egy Albert Einstein nevű figura száz évvel korábban körülírta a fény tulajdonságait. Lerakva ezzel a kvantumfizika alapjait.

Nem lehet mindenkivel veszekedni. Jobb a békesség!

Hallod, kistestvér: fizess inkább 100 Dollárt! Mindenki jobban jár.

Csahmed