Megfigyelőként részt kell vennünk kettő darab repülőjáraton, mielőtt bedobnának minket a mély vízbe, akarom mondani a magas égboltba. Itt még igazi feladatot nem kapunk, felelősség sincs még rajtunk, csak besegítünk. Ez az úgynevezett observation flight.
Az előbb említett járatot ildomos komolyan venni. Ugyanis a rangidős légiutas kísérő mindenre kiterjedő jelentést készít, miután a gépmadár kerekei hozzáértek a kifutópálya betonjához. Ezzel bizonyítva, hogy az újonc nemcsak papíron, hanem a levegőben is eleget tett a kötelezettségeinek.
Az observation flight előtti estén elővettem a jegyzeteimet és átolvastam őket, nehogy olyan kérdést kapjak, amire nem tudok válaszolni. A vadiúj egyenruhám frissen mosva a fogason várta a másnapi bevetést. Persze, hogy ott várta én raktam oda, miután hazahoztam a tisztítóból. Még fodrászhoz is elmentem, hogy a lehető legjobb benyomást tegyem az utasokra és a jelentést megfogalmazó kolleginára. Tanultam, felkészültem, kipihentem magam, úgyhogy minden rendben lesz ez volt az utolsó gondolatom mielőtt elnyomott az álom…
Másnap a reggeli fogmosás közben belenézek a tükörbe és mit látok?!? Egy herpeszt! Bizony, bizony a kis huncut az éj leple alatt kijött az alsóajkamon. Miután megbizonyosodtam róla, hogy ez tényleg az aminek látszik olyan stílusban és vehemenciával kezdtem el káromkodni, hogy még a nyírpazonyi kiskocsmában is felnéztek volna a törzsvendégek a Kőbányai-világos mellől. A dührohamnak a macedón lakótárs kérdezősködése vetett véget. Hiperventillálva magyaráztam a srácnak, hogy pontosan mi bajom is van eme korai órán. Azt nem mondta a kolléga, hogy milyen gyakran jár Pazonyban, azt viszont elmondta, hogy eme „apróság” miatt ma egészen biztosan nem repülhetek. Tudniillik a mi légitársaságunknál az az eljárás, hogy minden egyes repülés előtt tiszteletünket kell tennünk az ú.n. grooming office-ban, ahol - a szépségápolási iparban tapasztalatot szerzett - hölgyek és „urak” kényesen ügyelnek arra, hogy a megjelenésünk valóban 5 csillagos legyen. Amennyiben mégsem ütjük meg az elvárt színvonalat, úgy aznapi járaton bizony nincs helyünk. Leszállíthatnak minket egy pattanásért, egy rendezetlen frizuráért és természetesen a herpeszért is. Ez igazából azért probléma, mert ha nem csinálom meg az observation flight-ot januárban, akkor borul a februári beosztásom. Márpedig nincs az a szépséghiba, amiért én kockáztatnám a jövő havi trópusi kirándulásaimat, határoztam el magamban, miközben a felhúztam sportcipőmet. Futólépésben mentem a helyi bevásárlóközpontba, ahol is a kozmetikai osztályon dolgozó eladónőnek magyaráztam, hogy adjon valamit, ami megoldja ezt a problémát, de lehetőleg néhány órán belül. Ebben a lelkiállapotomban még a puputeve örökítő anyagát is felkentem volna a szám szélére, mégpedig több rétegben. Így történt, hogy három filippínó eladónő nem egészen húsz perc alatt kiderítette, hogy az ajkam árnyalatához a Maybelline cég által gyártott iced caramel 625-ös színű rúzs illik. Igen, igen, női ajakrúzs. A hölgyek nem röstelltek gyorstalpaló sminktanfolyamot tartani szerény személyemnek. A folyamat úgy nézett ki, hogy én csücsörítettem, ők pedig szinkronban magyarázták a rúzsozás alapelveit (nem olyan könnyű dolog az, mint elsőre látszik). Még azt is tanácsolták, hogy kenjem be a számat előtte oliva olajjal. Nem volt más választásom, mindent pontosan úgy csináltam, ahogy mondták. Apelláta nincs, vannak viszont pálmafás tengerpartok.
Ennek következtében a grooming office vizsgálatán úgy mentem át, mint kés a vajon. Úgyhogy most már senki és semmi nem állhat az utamban, gondoltam magamban, miközben húztam magam mögött a bőröndöt a check-in pult felé.

Az első járatom a pakisztáni Karachiba vezetett. A két és fél órás út alatt a kollégák/kolleginák rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak. A levegőben történő étel és ital felszolgálás közben igencsak megéheztem. Ezt nem röstelltem a rangidős légiutas kísérő tudomására hozni, aki kedvesen mondta, hogy megérti, de most nincs rá idő, majd ha landoltunk. Úgyis van három óránk a reptéren, majd akkor megemelheted a vércukor szintedet a személyzeti kajával. Persze, igazad van, mondtam. Közben pedig alig vártam, hogy tápanyag érintkezzen a nyálkahártyámmal.
Az út végeztével kézhez vehettem a jelentést, amelyben minden szépet és jót írtak a levegőben töltött tevékenységemről.

A második utam - következő aznap éjszaka - a szaúd-arábiai Abha városába vezetett. Tanulva az előbbiekből, úgy gondoltam, hogy az a legjobb, ha repülés előtt néhány órával rendesen bekajálok. Ne legyek már éhes akkor, amikor a kedves utasok elé teszem le a finom ételt. Ennek megfelelően az egyik helyi étteremből rendeltem is egy dupla burgert nagy sült krumplival. Ez így nem tűnik túl egészségesnek, tűnődtem magamban, aztán rendeltem hozzá - biztos, ami biztos - alapon frissen facsart gyümölcslevet is. Most már nem leszek éhes, az tuti.
A rúzs - oliva olaj kombónak köszönhetően ismét átcsusszantam a grooming vizsgálaton.
A repülés kellős közepén 10.000 méter magasságban éppen szolgálom fel az ételeket, amikor a számomra eddig ismeretlen turbulencia jelenséggel találkoztam. A repülő annyira rázkódott, hogy nem tudtam egyenesen menni. Úgy mozogtam, mint, aki teljesen be van rúgva. A kapitány be is mondta a hangosbemondóba, hogy mindenki azonnal üljön le és kösse be a biztonsági övét. Én is így tettem. Ahogy ott csücsörészek a repülőgép hátuljában, érzem, hogy vihar van. Mármint nemcsak a levegőben kint, hanem a gyomromban lent. Az előbb említett jelenség csak nem akart szűnni. Ennek következtében, a nemrégiben elfogyasztott hambi visszaköszönt a szaúdi légtérben. A visszafelé úton nem sok hasznomat vették a kollégák, maradtam végig a helyemen az ilyen helyzetekre rendszeresített zacskót szorongatva. A munkatársaim most is rendesek voltak, mert 10 percenként megkérdezték, hogy hogy vagyok. A több éve levegőben dolgozó kolléga Mondta is, ha ilyen van, akkor vegyek be egy tengeri (azaz repülős) betegség elleni tablettát. De jelen esetben ez teljesen felesleges, mert mire a gyógyszer elkezd hatni, már le is szálltunk. Úgyhogy inkább hozott még egy zacskót.
Nyugi, majd hozzászoksz mondta mosolyogva a felügyelő, miközben átnyújtotta a jelentést. A papíron ezúttal is jó és szép megjegyzések szerepeltek. Igaz nem röstellte megemlíteni a kis tengeri betegségemet sem. De összességében teljesen korrekt amit leírt.
Én pedig megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a reptér betonja nem mozog, még akkor sem, ha most pont úgy érzem.

Befejezem, mert mennem kell pénzt váltani.

Csahmed