Hol is kezdjem ezt az egészet? Hát az elején.

A sztory egészen az idei lakásfelújításig nyúlik vissza. Történt ugyanis, hogy a kőműves fugaanyagért küldött a Baumaxba (igen akkor még volt Magyarországon Baumax). Én meg azon a bizonyos januári reggelen fel is ültem a 3-as metróra. Ahogy ott csücsörészek az előbb említett tömegközlekedési eszközön a kezembe akad egy ingyenes újság, amelyben feketén-fehéren az áll, hogy az Emirates légitársaság jön Budapestre toborozni. Noha a légitársaságról és a sztyuvi életmódról csak felszínes tudással rendelkeztem ez nem akadályozott meg abban, hogy elküldjem az önéletrajzomat. Jött is a válasz, hogy itt és itt várnak, ekkor és ekkor. Internet és okostelefon hiányában nem néztem tüzetesebben utána a dolgoknak, csak a dátumot jegyeztem meg. Közben meg haladt a lakásfelújítás: fal kibontva, csempe leverve és a rezidencia minden szegletében különféle szakemberek serénykedtek. Ahogy egy fárasztó nap végére értünk rá is csörögtem Marci barátomra, hogy igyunk már meg egy sört a helyi kiskocsmában. Ahogy ott ülünk a harmadik kör után meg is kérem, hogy ugyan pillantson rá, hogy nekem másnap 8-ra hova is kell menni. Marci közli velem, hogy a megadott címen Budapest legelegánsabb szállodája található. Nem egészen kettő perc alatt még azt is kiderítette, hogy a felvételire nagyon ajánlott puccba vágnia magát az embernek. Mondjuk, ha a meghívó emailt figyelmesebben elolvasom, akkor ez nem ért volna meglepetésként... Ja persze, én emaileket olvasgatok a csemperagasztó meg magától házhoz jön. Természetesen a ruhatáram nagy része -az öltönyökkel együtt- a nagymamánál várta, hogy normális körülmények uralkodjanak a frissen vásárolt ingatlanban. Gond egy szál se, majd felkapom a farmer-sportcipő-vastagpulcsi triót. Itt felvetődik az a kérdés, hogy én ezt hogy is gondoltam. Hát úgy, hogy azt hittem olyan lesz, mint az amerikai vízimentős "felvételi". Ők mondják el, hogy mekkora királyság az egész. Ők próbálnak minket meggyőzni és nem pedig fordítva. Hát...igen csak már nem vagyunk diákok. Én meg ott helyben megígértem, hogy most már tényleg, de tényleg veszek egy okostelefont. Ezen az egészen egy jót röhögtünk, aztán rendeltünk még egy sört. Következésképpen annak rendje és módja szerint kokira is vágtuk magunkat. Másnap jóhogy nem keltem fel. Egy szó mint száz: így nem dolgozom az Emiratesnél.

Ez az egész repülős ügy nem hagyott nyugodni és ahogy normalizálódtak a dolgok körülöttem ki is googliztam a tudnivalókat a légiutas kísérésről és a felvételiről. Kiderült, hogy az olajban gazdag államok légitársaságai rendszeren járnak a magyar fővárosba toborozni. A soron következő a Qatar Airways februári megmérettetése lesz. Oda is elküldtem az önéletrajzomat, ők is behívtak. Én meg teljesen kipihenten, józanul, öltönyben belibbentem az egyik jó nevű hotel különtermébe. Ahol körülbelül 70 fiatal várta, hogy elkezdjük a procedúrát. A jelentkezők nagy része a szebbik nem képviselői közül került ki. A felvételi 2 napon át tartott. 7 vagy 8 lépcsős volt, minden egyes alkalommal hazaküldték a jelentkezők felét. A végén már csak 5-en maradtunk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy nem cseréltem senkivel elérhetőséget. Ez két dologra vezethető vissza, az egyik az, hogy ha beültem valaki mellé, akkor az a következő körben már biztos nem volt ott, a másik meg az, hogy az egész napon át tartó felvételi során olyan szinten megéheztem, hogy minél gyorsabban pontot akartam tenni a végére és most már kajálni egy jót. A Final interjút elsőként tudtam le és azzal a lendülettel húztam is a csíkot a szállodából a legközelebbi kifőzdébe. Gondoltam néhány napon belül úgyis eldöntik, hogy felvesznek-e vagy sem. Ezt ismét nagyon durván benéztem, mert egy jó ideig nem jött semmilyen válasz. Egy rövid ideig még eszemben voltak a légiutas kísérő lét előnyei, de az idő előrehaladtával egyre halványabbnak éreztem annak az esélyét, hogy vala is nekem fognak fizetni a repülésért.

A soron következő hónapokban megpróbáltam a szakmámban elhelyezkedni. Kevés eredményt sikerült így felmutatnom. Ebből a motivációs levelet írogató, interjúzgató, munkahelykereső életstílusból elegem lett és egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kiadtam a frissen felújított lakásomat, bepakoltam egy kevés cuccot a kocsiba és addig nyomtam a gázpedált, amíg el nem értem a Balatont. A nyarat a magyar tenger partján töltöttem -a hagyományokat folytatva- vízimentőként. Fantasztikus időszak volt ez, igazi felüdülés. De egyszer minden jónak vége szakad, még a nyárnak is. Márpedig ha vége a nyárnak, akkor a vízimentők lerakják a munkát, jobban mondva a mentőbólyát. Így tettem én is. Az ősz első napján élményekkel tele vettem az irányt a családi fészek felé. Ahol is a "Hotel Nagymama" szolgáltatásait vettem igénybe. Mielőtt elkezdhettem volna azon gondolkodni, hogy mit is kezdjek magammal, az Élet, azaz a Qatar Airways megadta a választ. Közölték velem, hogy nagyon örülnének, ha több napon át tartó orvosi vizsgálatokon esnék át. Kórházról, kórházra, osztályról osztályra jártam. Rengeteg pénzt hagytam az egészségügy eme szektorában. Természetesen semmi kizáró oka nem volt annak, hogy felvegyenek. Ennek ellenére többször visszadobták a papírokat, hogy ezt meg azt, így és így kell ráírni és nem úgy, ahogy azt a magyar orvosok gondolták. Az orvosok meg nagyban magyarázták, hogy amit ők oda leírtak az ugyanazt jelenti. Mondtam nekik, ha ugyanazt jelenti, akkor miért nem úgy írják, ahogy én kérem? (Ezen a ponton bántam igazán, hogy nincs kit felhívni és miért nem cserélte elérhetőséget senkivel.) Végül sikerült ezeken a formai dolgokon átlendülnünk és sok rohangálás után összeállt a végleges orvosi anyagom. A következő egy hónapban tűkön ültem. Végül megkaptam a "Congratulations" kezdetű emailt Mohamed népétől. Ebben tudtomra adták, hogy a vízumom elkészült és jómagamat, valamint 3 bőröndömet szívesen látnának a Budapest-Doha járaton. Előtte még érzékeny búcsút vettem az itthon maradt családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől. A megadott időben a Ferihegyre kimentem, a 17D ülésbe beültem és teljes lelki nyugalommal vártam, hogy a Qatar Airways menetrend szerinti járata megemelkedjen alattam.

Így hagytam hátra az öreg kontinenst és költöztem ki a Perzsa-öbölbe. Onnan fogok beszámolni Nektek a különböző élményeimről.

Üdvözlettel:

Csahmed