A légiutas kísérő tréning általában reggel 6-kor kezdődött. Ez azt jelenti, hogy a kisbusz sofőrje a szállás előtt pontosan 5-kor állt be a parkolóba. A kéziféket nem kellett behúznia, ugyanis rögtön megrohamoztuk a szállítójárművet. Majd néhány perc múlva indultunk is az oktatás helyszínére. Rövid fejszámolást követően rájöhetünk arra, hogy egy ilyen korai induláshoz hajnali 4 órakor kellett felkelni. Mint azt bizonyára sejthetitek a koránkellés nem tartozott a kedvenceink közzé. Miért kell ilyenkor iskolapadba ülni, morgolódtam magamban. Aztán kinéztem az ablakon és megláttam a sivatagi hajnalt. Lehet találni jó dolgot is a korán kelésben gondoltam, aztán rátapadtam az ablaküvegre és kattintottam egy képet. Íme:

Az egyik nap –a változatosság kedvéért– hajnalban indultunk Dubaiba. Ahol a vészhelyzetben történő vízre landolást gyakoroltuk. A konkurens légitársaság a saját kiképző központjában látott minket vendégül. A komplexumot úgy kell elképzelni, hogy több élethű repülőgép modell van egy hatalmas teremben, amiknek a vészhelyzeti csúszdái fel vannak szerelve. Így gyakoroltuk az evakuációs technikákat. Az egész idő alatt fantasztikusan éreztük magunkat a srácokkal. A legjobb rész az volt, amikor a repülőgépből a vízbe csusszantunk.
Dubai egyébként fantasztikus, mindenkinek nagyon tetszett. Amint lesz egy kis idők visszatérünk a közel-kelet eme látványos városába, értettünk egyet a kollégákkal.
A rövidke látogatásunk alatt készítettem néhány fotót. A legjobban szerintem a következő képen szereplő rendőrautó írja le a régió pénzügyi lehetőségeit.

A két hónapnyi tanulási időszakot egy mindent átfogó gyakorlati vizsga zárta le. Ezt követően ünnepélyes keretek között átvehettük a repülésre jogosító dokumentumainkat. A trénerek nem győzték hangsúlyozni, hogy a mai naptól kezdve ráérünk a szállásunkra hajnal 4 órakor hazaérni (szemben az eddigi 23 órával). Tették ezt azért, hogy mi srácok, ne csak narancslével a kezünkben ünnepeljük a jeles napot. Ezen felül még azt is megjegyezték, hogy a másnapi pénteket odaadják pihenésképpen a díszes társaságnak. Következésképpen a csütörtök a rendelkezésünkre áll. Használjuk ki eme rövidke időt, bíztattak a búcsúbeszédben. Ugyanis néhány nap múlva megkezdjük az új életünket a levegőben. Eme különleges életstílushoz a különleges helyszínek mellé nem éppen hétköznapi időbeosztás dukál. Tehát ebben a formában már nem leszünk együtt a volt csoporttársakkal, mert a szélrózsa minden irányába szó szerint szétrepülünk. Az már jónak számít, ha néhányan a csoportból ugyanabban az időzónában leszünk.
Akkor a ma estét meghúzzuk kiáltottuk a pódium felé. A torta szeletelése közben rá is kérdeztek, hogy merrefelé tervezzük lezárni az életünknek ezt a szakaszát. Egy emberként mondtuk, hogy a jó nevű szállodákban üzemelő bárok közül abban, amelyikben a legolcsóbb az alkohol tartalmú ital. Az bizony jó döntés- mondta a tréner csapat, sőt néhányan még azt is kilátásba helyezték, hogy az este folyamán csatlakoznak a jókedvű kis társaságunkhoz.
A délutánt alvással töltöttük, ugyanis ez is egy korán kelős nap volt. A megbeszélt időben, a szállás előtt 4-es csoportokba rendeződtünk, majd beszálltunk a ránk várakozó taxik valamelyikébe és a buli felé vettük az irányt. A helyen ekkor még rajtunk kívül nem volt senki, de ez nem is meglepő, hiszen ekkor még csak 18:30-at mutatott a vekker. Egyrészt azért érkeztünk ilyen korán, mert ha már úgyis korán kelünk, akkor korán is kezdjük a bulizást, másrészt meg azért mert 21 óráig az itallapon szereplő tételekből 50% kedvezmény jár a légiutas kísérőknek. és mi bizony már azok vagyunk mondtuk büszkén, amikor a bankkártya mellé felvillantottuk az igazolványunkat is.
Mint az várható volt, az este kiválóra sikeredett. 21 óra után átnéztünk egy másik zenés-táncos szórakozóhelyre. Itt ma nem kaptunk kedvezményt, de ez nem szegte kedvünk és folytattuk azt, amit eddig csináltunk. A társaság egyre nagyobb és színesebb lett. Az este folyamán rengeteg kolleginát ismertünk meg. A csinosabbnál csinosabb hölgyeknek mondogattuk, hogy reméljük, hogy egyszer majd a fedélzeten is összehoz minket a sors, azaz a beosztás. Ilyen hangulatban teltek-múltak az órák, amikor is éreztem, hogy a véralkohol szintem elérte azt a bizonyos szintet. Ezért úgy döntöttem, hogy mostantól csak vizet iszom. Eme vágyamat nem röstelltem a pult másik oldalán álló úriember tudomására hozni. Aki talán a hangos zene, esetleg az én artikulatlanságom miatt egy kék színű koktélt nyomott a kezembe egy nagymosoly kíséretében. Reklamálni már nem maradt időm, ugyanis a reakcióidőm hosszabb volt, mint ahogy az előbb említett úriember áthúzta a bankkártyámat a terminálon. Na nem baj, ha kifizettem elfogyasztom, gondoltam. Itt kezdődött az este azon része, amire nem igazán emlékszem...
Másnap a délutáni órákban szép emlékekkel és „enyhe” fejfájással ébredtem. Ekkor elkezdtem aggódni, hogy vajon hazaértem-e a megadott 4 óra előtt. A pénzügyi tranzakciós sms-ek olvasása nem oszlatta el a tudatomra ereszkedett homályt. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább kikérdeztem a csoporttársakat. Mint az ilyenkor lenni szokott mindenkinél volt egy kis darab az igazságból, de a teljes képet senki sem birtokolta. Ahogy összeraktam az estét kiderült, hogy a lakótársammal hajnal 3 felé egy jót beszélgettünk, illetve még azt is kiderítettem, hogy a kék színű koktél a Bull Frog (vodka, gin, rum, tequila, red bull) volt. Miért is adták nekem aznap este ezt az italt víz helyett? A válasz pofon egyszerű: aznap este akciós volt.
Így történt, hogy ezzel a laza csütörtökkel ünnepeltem meg a tanulmányaim lezárását.
Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy a pénteket vízszintes pihenéssel töltöttem.

A szombati napot bevásárlással, ügyintézéssel töltöttük. Be kell szereznünk egy-két előírt apróságot, mégpedig időre. Ugyanis néhány napon belül megkezdjük a repkedős életstílust és addigra már mindennek készen kell állnia. Ennek a szelemében emeltem le a termékeket a polcról, amikor is megcsörrent a telefonom. A dél-afrikai csoporttársam hívott és köszönés helyett rögtön a lényegre tért:
- Láttad?
- Mit is kellene most látnom- kérdeztem vissza.
- Azt, hogy a jövő hónapban együtt repülünk. Ennek nem kis mértékben örültem meg, ugyanis a srácot nagyon bírom.
- Akkor ezek szerint kijött a jövő havi beosztás- logikáztam ki.
- Igen ki, nézd meg gyorsan!
Nekem sem kellett több, rögtön intettem is le az első szembejövő taxit. Amint hazaértem a cipőt le sem vettem és már léptem is be az online rendszerünkbe. Nagy öröm fogott el, amikor kikerestem, hogy a hárombetűs reptérkódok mit is jelentenek. A februári „menün” a következő ott alvós desztenációk szerepeltek:
- Phuket, Thaiföld
- Bali, Indonézia
- Melbourne, Ausztrália
- Edinburgh, Skócia
- London, Anglia
Ezekben a városokban több, mint 24 órát fogok eltölteni, mielőtt ismét a levegőbe emelkedem.

A fentieken kívül van egy hosszabb iraki és egy rövidebb bahreini oda-visszám. Sőt még 4 nap otthoni készenlét is ott figyel a táblázatban. Csak, hogy érezzem a törődést.

Januárban lesz két megfigyelő járatom. Ekkor még nincsenek igazi feladataim, ez amolyan bemelegítés az igazi bevetés előtt. Hadd szokja az újonc a környezetet felkiáltással beosztottak 2 rövid oda-vissza közel-keleti járatra. Így megyek először a pakisztáni Karachiba, másnap pedig a szaudi Abha városába.

Most már tényleg befejezem, mert a bőrönd nem pakolja be magát!

Csahmed